A pálinkáról

A pálinka évszázadok óta a magyar táplálkozási kultúra, azaz a mindennapi élet része.

Minden szellemeskedés nélkül, sajnos van egy rossz és egy jó hírünk is a pálinka fogyasztóinak. A jó hírünk az, hogy ebből a nemes párlatból egy gyűszűnyi, a kiegyensúlyozott életünkre nagyon jótékony hatással van. Főleg, ha kiegészítjük különféle gyógynövényekkel, amelyek képesek az egészség és a jó kedély megőrzésére, sőt sok betegség megelőzésére, gyógyítására is. A rossz hírünk az, hogy elég belőlük egy gyűszűnyi is. Ez a paradoxon annyit jelent, hogy ugyanabban a pohárban találjuk meg az áldást, és az átkot is.

Menjünk egy kicsit vissza az időben. A középkorban a járványok idején, vagy a harcokban nagyon nagy szerepük volt a pálinkáknak. Sőt a kolostorokban, vagy a fűtetlen kastélyokban is nagy szolgálatokat tettek. Nem véletlen, hogy a kolostorok szerzetesei fejlesztették magas fokra a pálinka készítését, gyógynövényekkel való gyógy párlatok készítését. Ezek a gyógy párlatok a mai napig hozzá tartoznak a társadalmi kultúránkhoz, a fogyasztási szokásainkhoz, és egyre fontosabb az egészségmegőrző és – javító szerepük is. A „Csak a gyűszűnyit” mindig ajánlatos betartani!!!

A pálinka és annak fogyasztása ugyanolyan nemzeti sajátosságunk, mint a pirospaprika, vagy akár a tokaji aszú. Zászlóshajó termékünk is Tokajban, Mádon szüretelt 30-40 %-os aszúszem tartalommal szüretelt Furmint szőlőből készül.

A reggeli pálinkafogyasztás a paraszti élet elmaradhatatlan velejárója volt. A dédnagyapáink is minden reggel megitták a saját készítésű pálinkáikat a nehéz, zsíros reggeli megemésztésének segítőjeként, ami sokszor az avas szalonnából, és a mellé elkészített tojásrántottából állt. Sőt a fizikai munka idején pl. aratás, a fáradtság ellenszere volt. Ekkor általában az úgynevezett aratópálinkát itták, ami nem volt olyan erős. A pálinka az ünnepek táján is (lakodalom, keresztelő, temetés) megtalálható volt az asztalokon.

Napjainkban már az ünnepi eseményekhez, a családi összejövetelekhez kötődik, de nem hiányozhat az asztalról, mert a családtagok, rokonok tudják, hogy a jó pálinka, amit mi is kínálunk, elengedhetetlen része az ünneplésnek. Valahol kenyérrel és sóval, nálunk Magyarországon jó fajta pálinkával várjuk a vendégeket, a családtagokat, rokonokat, és a barátokat.

Fogyaszthatjuk étkezés előtt vagy után vagy, csak önmagában a pálinkát, de bizton állíthatjuk, hogy fogyasztóinknak mindenképpen élményt nyújt. Ha mértékletesen – átlagosan napi négy centiliternél nem többet – veszünk magunkhoz, akkor szervezetükre nagyon jó hatással van.

Ha azonban éppen disznóvágás, eljegyzés, vagy esküvő van….. Na, akkor több is megengedett a gyűszűnyél, – szerintünk. A Magyarok szívesen fogyasztanak pálinkát, mert élvezeti értéke mellett fontosnak tartják a magyar származását. Hála az ősöknek, és a kultúrált pálinkafogyasztásra való igénynek, a magyar pálinka iránt egyre nagyobb az érdeklődés, és a kíváncsiság a pálinkafogyasztás iránt.

A jó pálinka igazán sokoldalú ital, mert a jó pálinkában azonnal felismerjük a gyümölcs  aromáját, amelyből készítették. A jó pálinka elfogyasztása után – akkor is, ha négy centiliternél többre sikeredett innia, – az ember nem kel másnaposan, tiszta a feje, és gyomra.

Nagyon sokan a pálinkát még manapság is tévesen gyakran hűtve fogyasztják. Régen is, ami már nem divat, demizsonból kínálták, amire már nem sokan emlékeznek. Ha  hűtjük a pálinkát,  akkor az pontosan azt az élvezeti értékét veszíti el, amiért fogyasztjuk: a gyümölcsösséget, és az illatát. A pálinkát legjobb 18-20 °C-n felszolgálni, hogy a gyümölcs kellemes ízét teljes mértékben élvezhessük. Talán a korosabbakban még megvan az a kép, hogy nagyapáink a kemence mögé nyúlva, oda rejtve őrizgették ezt a nedűt.

A teljes íz, és aroma, amely a pálinka minden cseppjében megtalálható, csak akkor élvezhető igazán, ha a megfelelő formájú pohárból fogyasztjuk. Ez az úgynevezett tulipánforma, amely alul öblös, felül összeszűkül. Ez azért fontos, mert az alsó, öblös részben található nagyfelületű párlat illatanyagait a felső rész összeszűkítve az orrhoz vezeti. Így elég, ha egy kicsit megdöntjük a poharat, és mozgatjuk, hintáztatjuk az italt – és máris érezzük, élvezzük az illatát. A Magyar pálinkáspohár, az úgynevezett stampó talpatlan, maximum 4 cl űrtartalommal rendelkezik. A talpatlan pohár lényege, hogy a poharat tartva az eérhesse a fogyasztás előtti legoptimálisabb hőmérsékletet.

Ha a pálinka hibátlan minőségű, akkor néhány perccel a fogyasztása után is érezhetjük, hogy milyen kellemes illatok szabadulnak fel az üres pohárból, miután az alkohol a pohár faláról elpárolog. Ezt nevezik szárazpróbának.  Ilyenkor találkozhatunk a gyümölcs legkarakteresebb alkotóelemeivel, amelyek nagyon sokat érnek, és nagyon fontos minőség meghatározó tényezőként is szerepelnek.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a pálinkakészítés egy külön tudomány, két egyforma főzet nem létezik, és nem is lesz soha sem. Két egyforma pálinkafőző mester sem létezik, és nem is születik soha sem. Minden gyümölcsfajta sem egyforma, mert más, és – más területen termett, és minden pálinkafőző mester más pálinkát készít, mert minden embernek más a szaglása, az ízlelése, is.

Felfedezni, összehasonlítani, megkóstolni a pálinkafajtákat ugyanolyan élvezetes dolog mint ……., és ezt mindenki fantáziájára bízzuk! Kinek a pap, kinek papné, kinek a sekrestyés, és kinek a pálinka! Mert, közismert tény, hogy akinek van jó pálinkája, azt szereti a barátja, a szomszédja, a komája, és mindenki, akit megkínál vele!

Kedves egészségükre!